Mostanában beleestem egy ősi hibámba, egyszerre 3-4 könyvet olvasok... Egy fent van az ágyam mellett, egy a kistáskámba, egy a nagytáskámba, egy meg csak úgy valahol... Így sosem vagyok könyv nélkül, csak a végükre érek nehezebben.
Mori Szadahiko tanulmányát a Nyitott Könyvműhely egy könyvben jelentette meg Ruth Benedict írásával. Egy nagyon-nagyon hozzáértő ember kritikája és értelmezése ez az eredeti műről, aminek az elolvasása nagyon sokat tesz hozzá a Krizantém és kardhoz. Az egész könyvet segít újra rendszerbe szedni és rendszerbe szedni, mindehhez hozzáadva a saját japán nézőpontját, helyenként plusz érdekes példákkal, információkkal kiegészítve Benedict írását. A rengeteg szó szerinti idézés és a szavak értelmén való töprengés akár kicsinyesnek is tűnhet, ám ezekkel a nüansznyi részletekkel és precízen a szövegre való támaszkodással hozza sokkal közelebb a mű eredeti mondanivalóját. Így most már van egy tippem, hogy miért segít a hős azt őt elbuktatni akaró és vele rosszat tevő boszorkányon több japán animében, holott a mi meséinkben a méltó büntetés várna rá (pl.:Chihiro Szellemországban, Vándorló palota).
Szadahiko arra döbbentett még rá, hogy mennyire felszínesen olvasok. A Krizantém és kard nem egy könnyed szórakoztató útleírás, vagy krimi, hanem olyan komplex előre- és hátrautalások vannak benne, amiket első olvasásra nehéz észrevenni.
9/10
