2011. december 8., csütörtök

Kepes András: Tövispuszta

A cím alapján azonnal Illyés Gyula Puszták népe című művére asszociáltam. És valóban, szociográfia ez a javából, csak nem egy társadalmi rétegre koncentrál, hanem háromra legalább. Egy sűrített történelemkönyv, amiben nem csak egy nézőpont él, nem csak a távoli visszaemlékező T/3, hanem az elmesélt történetek, a megélt valóságok többes szám első személybe állnak össze. Ez Magyarország, a mi múltunk és ez a mi jelenünk, akár tetszik, akár nem. Ilyen kusza és groteszk, nekünk pedig ebben a torz összevisszaságban kell rendet rakni magunkban, hogy valahogy átevickéljünk a 21. századba. Mert lehet, hogy a 19. század hosszú volt, de a huszadik még most is tart. 


10/10

2011. december 2., péntek

Varró Dániel: Akinek a foga kijött

Ahogy pedig az alcím hirdeti: Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak. És persze a szülőknek és egyéb felnőtteknek, hogy jót derülhessenek (mialatt a baba pakolgat, járogat, vagy cicafarkat húzogat). Varró Dani a Túl  a Maszat-hegyen című kötete óta lopta be magát a szívembe, holott annyira nem kedvelem a verseket, mint a regényeket. Ám könnyed, vidám hangvételével, közvetlenségével és nem utolsó sorban kedves rímeivel befogadhatóvá teszi mondandóját. Ez a 27 versike is a maga egyszerűségével, hétköznapi élményekből merített tapasztalatával csempészhet örömet, jókedvet az olvasó szívébe. 
Kedvcsináló gyanánt pedig egy részlet a Pakolgató (ezt fontoskodva kell mondogatni) című versből:

"Sajnos a polcon
könyvek vannak,
véget vetni
nekem kell annak.

Mai svéd líra,
klasszikus angol, 
Petőfi puffan,
a padlón landol.

Jókai összes,
Balzac, Stendhal,
Kundera, Hrabal is
a föld fele tendál."

10/10
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...