Szerb Antal: A harmadik torony

Egy rövid útra, de hosszú hétvégére készülünk Olaszországba. Ez alkalomból olvastam el Szerb Antal útinaplóját. 

Velencén, Vicenzán, Veronán, Bolognán, Ravennán és Ferrarán keresztül tarthatunk a magányos utazóval, közben megállva a Garda-tónál is egy kis filozofikus elmélkedésre. Bár nem idevágyott az író, hanem Spanyolországba, azért az utazás szabadsága és lehetősége olyan dolog, aminek nem is igazán számít az úti cél, ha azt mi magunk választhatjuk meg. 

Önelemezgetésre nem vágytam, érthetetlen kifejezésekre sem, ám ezt ellensúlyozza a finom megfigyelések értelmezése és elhelyezése, általános igazságok új módon való megfogása és némi humor. A szúnyogok és a meleg tipikus témáin kívül viszont iróniával kezelte a Duce rendszerét is, az összes többi totalitárius rendszerrel együtt, ezért egy ideig csak cenzúrázva jelentek meg részletek belőle. 

Egy kis ízelítő a zanzarák világából kedvcsinálás végett:

"A szállodában, mikor fel akartam húzni a függönyt és ki akartam nyitni az ablakot, a szobalány nem hagyta. Figyelmeztetett, hogy nagyon sok a zanzara, a szúnyog. Úgy is volt. A vízzel töltött sáncárokra nemhiába gyanakodtam. Az ilyen szép középkori intézmények nincsenek minden hátrány nélkül. Egész éjjel nem hunytam le a szemem. Az Estékre azóta csak bizonyos rosszallással tudok gondolni - pedig hát ha a Scalák és Polenták Dantét vendégelték, ők viszont Ariostót és Tassót. Igaz, hogy Tasso belé is őrült ebbe a vendégszeretetbe. 

Pedig Baedeker is figyelmeztetett a veszedelemre, már Ravennával kapcsolatban megjegyezte: Im Sommer viele Stechmücken. Miért annyival komikusabb a német szó, mint a megfelelő magyar vagy olasz? Miért olyan lehetetlen állat a Stechmücken, mint a nünüke és a rézsüke?" 

Elektorikus formában megtalálható is megtalálható az írás ezen a linken.

7/10

Philip K. Dick: Figyel az ég

Az ember gondolataiban nem lehet olvasni. Egy fiatal tudós feleségét illetően felmerül a gyanú árnyéka, hogy esetleg szimpatizál a kommunistákkal. Emiatt az árnyék miatt a férjnek választania kell felesége és a munkája között, mert a kutatásai szupertitkosak, amire a felesége potenciális veszélyt jelent. Bár a férj hisz a feleségének, vagy legalábbis hinni akar, de a gondolat csak befészkelte magát a fejébe... Ezt persze a feleség rögtön megérzi és parázs vita alakul ki közöttük, aminek egy laborbaleset vet véget. 

Jack Hamilton, a felesége és hat másik ember szenvednek sérüléseket. Amikor magukhoz térnek, valahogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy az elvárható lenne. Új valóságban (?) találják magukat, ahol egy büntető-jutalmazó isten játszik velük a maga logikája szerint. Majd jön egy újabb világ a viktoriánus kort idéző normákkal, majd egy paranoiás lázálom és így tovább. Jackéknek meg kell találniuk valahogy a kiutat ezekből az alternatív valóságokból, de ez egyre nehezebben megy. És közben éjjelente álmaikban látják, ahogy csigalassúsággal közelednek feléjük a mentőalakulat emberei. 

Eddigi legjobb PKD, amit olvastam. Az alapprobléma hasonló, de a téma megfogása, a történet maga valahogy nekem mindig újnak hat, mindegyik írásában. Izgalmas, fordulatos, gyorsan olvasható és elgondolkodtató. A végén nagyon nem tudok kiigazodni... 

Cselekményleírást tartalmaz:

Szerintetek lehetséges, hogy igazából Jack világával ér véget a sztori? Ő akart mindig hifi-gyártásba fogni. Végül is ez az ő álmának a teljesülése. Csak annyira nehezen észrevehető, mert ő a tudományban és a logikában hisz. De azért a féreg csak megcsípi a társa lábát és viktoriánus korba ragadt nő támogatja pénzzel őket, mert ő "erre jó" Jack világa szerint. Lehetséges... Most mindnyájan a tudományos hitvilágban ragadtunk :) Várom a kommenteket, hogy mit gondoltok az utolsó színről! 

10/10

Orhan Pamuk: A fehér vár

Ismét Törökország, ismét Pamuk.

Az Oszmán Birodalom kellős közepébe, Konstantinápolyba csöppent minket egy kézirat állítólagos megtalálója Faruk Darvinoglu, aki elénk tárja a mesét, de többé nem bukkan fel a könyvben. A vezetékneve egyébként Darwin fia jelentéssel bír. A történet szerint egy velencei fiatalember török fogságba esik. Orvosnak adja ki magát és igyekszik hasznosnak feltűnni, ami sikerül is, így ha apránként is, de javít során.a börtönben. Híre megy, hogy gyógyít, hívatta a pasa, akit asztmája kínzott. A fiatalember persze segít rajta, ám nem hajlandó keresztény hitét felcserélni az iszlámra, így kis híján fejét vétetik. Ám egy hozzá megszólalásig hasonlító hodzsa, aki a pasa szolgálatában áll, elkéri a hóhér kezei  közül és tanulni óhajt a firenzei ifjútól. Így kezdődik kettejük szövevényes története, dolgoznak, írnak együtt, keresik az igazi bűnt és ismerik meg egymást és egymás kultúráját, nyelvét, életét. Végül már annyit tudnak egymásról, hogy akár össze is lehetne keverni őket. Ám a szultán jól tudja, ki kicsoda. 

Tetszik az alapötlet, érdekesek a figurák is, de valahogy mégis vontatottra sikeredett, főleg a közepe. Az eleje és a vége a legérdekesebb, de a filozofikus kibomlása a jellemeknek és a történetnek is valahogy nem kötött le. A nevem piros után így kissé csalódottan tettem le a könyvet. A cím sem találó szerintem annyira, vagy nem értettem meg a fehér vár szimbolikus, sorsfordító jelentőségét.

5/10

Chaim Potok: A nevem Asher Lev

Nemrég olvastam Potoktól az első könyvem. Kész Hellinger-terápia, bár nem akarok somáskodni.

A történetről annyit, hogy egy brooklyni ortodox zsidó család életébe csöppenünk bele. Az egyes szám első személyben megírt könyv naplószerűen őszinte, kitárja az elméjét a főszereplő az olvasó előtt. Végigkövethetjük mint lesz rajzolni kedvelő kisgyerekből befutott festő. Az út, amin végigmegy ehhez nem könnyű. Neki sem, a családjának sem, az őt körbevevő közösségnek sem. Mestere szerint a szomorúságra, amit okoz maga körül egyetlen kifogása lehet, ha a legjobb festő válik belőle. De Asher Levet nem ez mozgatja belülről. Talán maga sem tudja, mi ez az erő, minek is engedelmeskedik, amikor megfesti azt a két képet, amelyek vízválasztóként húzódnak közte és a családja, közössége, utcája között. Nem, nem az aktok festése hozza el a szakítást, hanem a feszület. Hogy festhet egy hívő haszid zsidó keresztre feszítést? Bár a saját válaszát megtalálta rá, ezt nem tudja mindenki elfogadni.

Érdekes, mélyen szántó vallási, művészi és élethelyzetbeli kérdéseket feszeget a könyv, amelyek mégis egyetemesek, mindenkiben felmerülhetnek. Érvényes válaszokat találni rájuk viszont nem könnyű. Ennek ellenére nem egy nehézkes olvasmány, valahogy huss, elolvastam. 

10/10

Che Guevara: A motoros naplója

Még Ankarában hallottam egy szemináriumon egy előadást a Che Guevarát ötvöző kultuszról és arról, hogy az a bizonyos ikonikus kép milyen helyet foglal el a fogyasztói javak körébe. Sajnos törökül tartották, így csak nagy vonalakban értettem meg a témát, de a vetített képek magukért beszéltek. Che tornacipőn, hátizsákon, pólón, kulcstartón, sörnyitón és tangabugyin. De ki is igazából ez a fickó? Őszintén szólva, a történelemkönyvem két mondatán és kétes megítélésén kívül, nem tudtam róla semmit. Ez az állapot könyvtárért kiáltott.

Így jött szembe velem ez az önéletrajzi töredék, ami egy fiatalkori Latin-Amerikai körút emlékkupaca. Ernesto Guevara orvostanhallgató volt akkoriban és egyik barátjával vágtak neki motoron az útnak. Persze nem ment minden simán és zökkenőmentesen. Kisebb-nagyobb kalandok, megfigyelések és ezekből eredő gondolatszálak formálják a két compañerot. A spontaneitás és szabadság mámorában azért megtapasztalják a szegénységet, a kiszolgáltatottságot és a túlélési praktikákat is a pénztelenségben. 

Elgondolkodtató kis útinapló, bár ha később nem vált volna ismertté Guevara, hanem csak egy névtelen  alak írása lenne, nem hiszem, hogy sokat foglalkoznának vele. 2004-ben filmet is forgattak a könyvből. Az emblematikussá vált fényképről itt olvashattok többet. 

7/10

28 török novella

A kép forrása: nektar.oszk.hu

Egy igazi kis török csemegét találtam, állítom. A kötet nem került kereskedői forgalomba, de egy példányban biztosan megtalálható a Szabó Ervin központi könyvtárában.
Miután majdnem fél évet eltöltöttem Törökországban, egy kicsit szerettem volna behatóbban megismerkedni az irodalmával is, Orhan Pamukon kívül. Ilyen megfontolásoktól vezérelve keresgéltem és bukkantam rá erre a gyűjteményre. A hátoldal azt ígéri, hogy a szemelvények csupán annyit mutatnak meg a török novellairodalomból, mint az akvárium az óceánból. De én szeretem elnézegetni az akváriumokat is, ha már az óceánhoz idő és kellő nyelvtudás hiánya miatt nem juthatok el. A válogatás egyébként a legjelentősebb török novellaíróktól mutat be műveket, igen sokszínűen a XX. század elejétől napjainkig. Szerepelnek benne pajzán, meg szomorú történetek is, egyedi és üdítő "törökös" szóvirágok, hasonlatok. Mindegyik szerzőt rövid életrajzi összefoglalóval mutatnak be a novellái előtt a gyűjtemény összeállítói, ami egyrészt segít megérteni a művek születési körülményeit és magát a török társadalmai, történelmi háttért is felvillantja.
A könyv borítóját különösen kedvelem valamiért, de nem mindegyik novella nyerte el maradék nélkül a tetszésem ezért:

8/10

Philip K. Dick: Visszafelé világ

Viszlát!
Valahogy úgy kezdődött ez az egész, hogy megnéztük a Szárnyas fejvadászt. Kis utánaolvasgatás után ki akartam venni a könyvtárból az eredeti könyvet, amiből a film készült (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal), ám természetesen nem volt bent. Viszont volt egy csomó más kötet Dicktől, így hát azok kerültek terítékre. És ezután nem volt megállás, most már mindenhol az eddig előttem ismeretlen íróba botlom. Egy cseppet sem bánom, de egy picit ijesztő...

Hogy is kezdjem... Viszlát! 

A Hobart-fázisnak köszönhetően az idő visszafordult és ezzel valahogy hátrafelé megismétlődnek a folyamatok. Vagyis csak bizonyos automatikus folyamatok, ám a döntési szabadság megmarad. Így szívják (f)el a csikkeket egész szálakká, öklendezik vissza az ételt a tányérra és küldik vissza az éttermekbe, de ami hátborzongatóbb ennél, így másznak vissza halottak részecskéi és kelnek új életre a holtak, avagy a holtabbak és fiatalodnak vissza egészen addig, amíg egy méh be nem fogadja őket. Ehhez már hozzászoktak, az utópikus társadalom kifejlesztette a maga technikáit, jogrendszerét az újonnan életre keltek kiásására és eladásukra. De mi van akkor, ha egy igen értékes vallási vezető éled újra és többeknek érdekében áll megszerezni őt ilyen, olyan okokból. Talán még a mi van odaát kérdésre is tőle tudják meg a választ. 

A felépített világ nagyon izgalmas, nagyon jó színtér azon mély filozofikus kérdések feszegetésére, amelyekre az író vállalkozott. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeken el lehet rágódni jó ideig, és nem hagyja nyugodni az embert. A cselekményszál a maga szerelmi szálaival, intrikáival és akcióhősös jeleneteivel is egészen jó, de őszintén megmondom a befejezéstől többet vártam. Valahogy olyan kurtán-furcsán lett vége... De hát hogy másképp is lehetne egy olyan fura világban, mint amilyet Dick épített fel.

Halló!

9/10

Fehér Klára - Nemes László: Mecsetek, basák, efendik

Isztambul, Törökország. Közel féléves "kiküldetésemet" ezzel a művel alapoztam meg. Igaz, én nem a hajdani Konstantinápolyban éltem, hanem a fővárosban, Ankarában. Bár a fővárosi rangot meg sok szempontból éppen Isztambulnak lehetne tulajdonítani. De nem efféle fejtegetésektől kell tartania az olvasónak, ha a kezébe veszi ezt a könyvet. Kedves kis sztorizgatás, aranyos történetek csusszantak ki az írónő tollából, amit a férje határozottan ellenez, révén, hogy a józan észre hallgatva nem lehet egynapos isztambuli kirándulásra alapozni egy egész útikönyvet. De azért mégis... 

Szerintem is lehetetlen vállalkozás egy nap alatt bejárni az isztambuli nevezetességeket, mivel egy hét állt rendelkezésünkre, engem meglátogató édesanyámmal, tudom miről beszélek. Az egy hét alatt sem jutottunk el a Jedikulába, igaz mi átmentünk Üszküdárba. A sok apró részlet, amibe belebotolhat egy nap alatt is az ember, az alapos felkészülés és megfigyelőképesség viszont mégis a mai napig használhatóvá teszi a könyvet, mint útikönyv. De ha eszünk ágában sincs meglátogatni a várost, vagy utáljuk az útikönyvek szerzőit, akik olyan helyekre jutnak el és teszik az orrunk alá, ahol mi még nem jártunk és esetleg kilátásunk sincs rá, akkor is érdemes elolvasni ezt a szeretni való darabot. Az elengedhetetlen turistaszalámi (ugye már a nevében is benne van), a mosdóvadászat, és a Nagy Bazárban őrülten ellenállni igyekvő páros képe felejthetetlen elem marad az emlékezetemben.

9/10

J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura

Amikor egy korábbi posztban emlegettem a meséket, rádöbbentem, hogy többet kéne olvasnom a mese és fantázia világából. Úgyhogy neki is álltam a nagy klasszikusnak, A gyűrűk urának.

Korábban olvastam A szilmarilok című kötetet. Az főleg a mitológiai háttérrel, a világ keletkezésével foglalkozik, de annyira nem kötött le, mint a sokkal mozgalmasabb rész. A történetet legtöbben ismerik, ha máshonnan nem, akkor a filmfeldolgozásból. Ám akkor is érdemes elolvasni a könyvet, ha tudjuk mi lesz a vége, mert azon kívül, hogy sok mindent kihagytak a filmből, a könyv hangulata és stílusa lebilincselő. Így könyvformában ráadásul sokkal jobban kiütközik a világ kidolgozottsága, Tolkien fantáziájának realitása, azaz hogy mennyire következetesen építette fel ezt a megragadó fantáziavilágot. Szóval mindenképpen egy olyan műről van szó, amit nem érdemes kihagyni. 

10/10