Nem volt egyszerű küzdelem, ám nagyon megérte!
Szeretem a krimijeit, a csavaros gondolkodásmódját és az agyából kipattant karaktereket. Viszont már értem, miért kellett ilyen sokáig várnom az önéletrajzára, mire sikerült a könyvtárból megszereznem. Így is csak angolul tudtam kivenni. Nem a legegyszerűbb olvasmány eredetiben, de bele lehet jönni.
Egészen a legelső emlékeitől kezdve követhetjük végig életét a krimi nagyasszonyának. Személyes hangvételű, reflektív és érdekes. Közel hetven éven átívelő korrajznak is felfogható, a késő viktoriánus gyerekkortól a háborúkon keresztül az utána következő újrakezdésig.
Az elején, talán a megszokás miatt, olyan elvárásokkal vettem a kezembe a könyvet, mintha egy új krimibe kezdenék tőle. Sokkal több részletet vártam a könyveivel kapcsolatban, a műhelytitkairól, stb. Ám az ekkor már meglehetősen idős Agatha, mintha már beleunt volna ekkorra életének ebbe a részébe. Kétségtelenül végigkíséri a krimiírói-én az egész könyvet, de szabadulni is akart ettől. Ifjú korában versekkel és novellákkal is próbálkozott, majd már befutott íróként is álnév alatt jelentetett meg egészen más típusú regényeket is. Sőt, kezdetben zongorista karrierről is ábrándozott. De a fő vonal adott volt, tudta miben sikeres. Élete vége felé a történetek szerzői jogait átruházta másokra. Alapítványok és az unokája, Mathew is jutottak bevételekhez belőlük. Neki ekkorra már megadatott élete két legfőbb vágya, egy saját autó és vacsora a királynővel.
Élete történetét átszövi magas eszmefuttatásokról a gyerekkorról, a házasságról. Első férjével - akinek a nevét megtartotta a második házassága után is - körbeutazták a földet, ám Agatha édesanyjának a halála erre a kapcsolatra is pontot tett. Második férjével, a régész Max Mallowannal, nagy egyetértésben éltek, annak ellenére, hogy a férfi jó pár évvel fiatalabb volt Agathánál. Ennek az előnyeire így világított rá az írónő: egy régész férj, ahogy idősödik az asszony egyre nagyobb érdeklődést tanúsít iránta.
Jó olvasgatást ehhez a nagyszerű könyvhöz, senkit ne rémisszenek el a méretei! Eredetiben olvasva is remekül érthető egy ki szótárazással, középfokú nyelvtudással érdemes belevágni.
10/10 .
Az elején, talán a megszokás miatt, olyan elvárásokkal vettem a kezembe a könyvet, mintha egy új krimibe kezdenék tőle. Sokkal több részletet vártam a könyveivel kapcsolatban, a műhelytitkairól, stb. Ám az ekkor már meglehetősen idős Agatha, mintha már beleunt volna ekkorra életének ebbe a részébe. Kétségtelenül végigkíséri a krimiírói-én az egész könyvet, de szabadulni is akart ettől. Ifjú korában versekkel és novellákkal is próbálkozott, majd már befutott íróként is álnév alatt jelentetett meg egészen más típusú regényeket is. Sőt, kezdetben zongorista karrierről is ábrándozott. De a fő vonal adott volt, tudta miben sikeres. Élete vége felé a történetek szerzői jogait átruházta másokra. Alapítványok és az unokája, Mathew is jutottak bevételekhez belőlük. Neki ekkorra már megadatott élete két legfőbb vágya, egy saját autó és vacsora a királynővel.
Élete történetét átszövi magas eszmefuttatásokról a gyerekkorról, a házasságról. Első férjével - akinek a nevét megtartotta a második házassága után is - körbeutazták a földet, ám Agatha édesanyjának a halála erre a kapcsolatra is pontot tett. Második férjével, a régész Max Mallowannal, nagy egyetértésben éltek, annak ellenére, hogy a férfi jó pár évvel fiatalabb volt Agathánál. Ennek az előnyeire így világított rá az írónő: egy régész férj, ahogy idősödik az asszony egyre nagyobb érdeklődést tanúsít iránta.
Jó olvasgatást ehhez a nagyszerű könyvhöz, senkit ne rémisszenek el a méretei! Eredetiben olvasva is remekül érthető egy ki szótárazással, középfokú nyelvtudással érdemes belevágni.
10/10 .
