Julia Donaldson, Axel Scheffler: A majom mamája

Igazi létfilozófiai mélységekbe vezeti az olvasót Julia Donaldson rímbe szedett keménytáblás könyve.

A tüneményes mesekönyv egy majmocskáról szól, aki elkóborolt a mamájától. Egy segítőkész pillangó közreműködésével természetesen megtalálják a majommamát.

Ám ez nem olyan egyszerű, hiába az ügybuzgó lepke szorgalma. A majom megpróbálja leírni, milyen is a mamája, de minden viszonyítás és nézőpont kérdése. Mert bár az elefánt tényleg nagyobb a kis tekergőnél, mégsem az igazi. A kígyónak túl kevés, a póknak meg túl sok a lába. A denevér, béka, sőt még a majompapa sem felel meg mamapótléknak. A pillangó jóakarata ott fut zátonyra, hogy magából indul ki. Hiszen a hernyó, azaz a pillangókölyök egyáltalán nem hasonlít a felnőtt lepkékre. A majmocska viszont önmagát keresi nagyobb kiadásban.

Axel Scheffler "arcos állatkái" segítenek közelebb hozni a történetet a kicsikhez. Papp Gábor Zsigmond fordítása is remekül sikerült. A végszót például aranyosan adja a gyerekek szájába. Így szól a majompapa:

"- Gyere csak, majmocskám, megyünk haza,

Késő van. Otthon már vár a...

MAMA!"

Kétéves fiacskám nagyon élvezte, a végén mindig hangosan kiabálta a mamát. Persze a nem, nem, nem is nagyon ment, amikor egy-egy állatra tagadólag rázta a fejét a kis majom, hogy ez bizony nem az ő mamája.

10/10

Tejbegríz - Finom irodalom gyermekeknek és felnőtteknek

Felütöttem a könyvet és az alábbi verscím szökkent velem szembe: Ballada az egyszerű kis vacsorákhoz (és a főzni alig-kedvelő anyákhoz). Mészöly Ágnes tökéletesen eltalálta, hogy milyen vigasz kell a lelkemnek. Friss kétgyermekes anyaként az egyszerű vacsorák, és teszem hozzá ebédek és reggelik abszolút híve lettem.

Az antológia 37 szerző művét tartalmazza, verseket és novellákat. Szerintem kissé vegyes színvonalú alkotások kerültek be, de döntő többségben irodalmi finomságokkal tömhetik magukat a kicsik, meg a nagyok. Varró Dani Lecsöppenő Kecsöp Benője nagy favorit, de vidám olvasnivaló az Elvont kolbász, a Dínom-dánom Partiszervíz és a Fűszerda is. Zágoni Balázs Tortás meséje is nagyon tetszett, kedves kis történet. 

Roppant szimpatikus, hogy a tartalomjegyzékben egy, kettő, illetve három fagyi gombóccal jelölik, melyik korosztálynak ajánlott a mű. A meséket, verseket Mautner Zsófia receptjei színesítik, az ízlelőbimbók számára is segítenek átélhetővé tenni az irodalmat. Remélem egyszer eljutok odáig, hogy megcsináljam a Gyors csokitorta anyának című receptet :)

9/10

Milan Kundera: A nevetés és a felejtés könyve

Első Kundera-könyvem a Nevetséges szerelmek volt. Ezt valaki úgy ajánlotta nekem, hogy borzalmasan vicces könyv, végig fogom nevetni az egészet. Nem sikerült. Biztos másképp értelmezzük a tréfát az illetővel, de nekem Kundera művein nem megy nevetni. Talán kínomban néha egy kicsit. 

A nevetés és felejtés könyve sem egy habkönnyű darab. 1979-ben emiatt a regény miatt megfosztották az írót a cseh állampolgárságától. Ebből lehetne következtetni, hogy miről szól a könyv, de nem érdemes. A politikai környezet és annak hatása a szereplők életére csak egy rétege a műnek. Igazából nehéz megmondani, hogy miről szól. A szerző súgása szerint: "Ez a regény Tamináról szól." A látszólag egymástól független történetek és a hozzájuk fűzött írói kommentárok valahol valóban Tamina történetében csúcsosodnak ki, vagy érnek össze. De hogy valóban miről szól... Az egységről, a valahová tartozásról, és ennek az egységnek a beolvasztó árnyoldalairól. Meg a negatívumok ellenére való vágyról, hogy mégis közéjük tartozzunk. 

Igazából viszont minden olvasónak arról szól, ami a sok élettapasztalatot sűrítő apró történésekből megmarad az emlékezetében. 

Minden bekezdésből kitűnik az író hihetetlen emberismerete. Rengeteg magvas gondolat, életbölcsesség található a könyvben, ami olyan természetességgel bukkan elő Kundera tollából. Nem hat szájbarágós filozofálgatásnak, de ettől még nem lesz könnyen emészthető.

Az egyik kedvenc részem kedvcsináló gyanánt:

"Hiszen önök tudják, hogy van az, amikor ketten beszélgetnek. Az egyik mond valamit, és a másik a szavába vág: Ez pontosan olyan, mint amikor én... és addig mesél magáról, amíg az elsőnek nem sikerül azt mondani, hogy: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én...

Az a mondatrész, hogy ez pontosan olyan, mint amikor én, én... a beszélgetőpartner gondolatmenetébe való helyeslő bekapcsolódásnak, a gondolat folytatásának tetszik, de ez csak látszat: a közbeszólás valójában brutális lázadás a brutális erőszak ellen, a közbeszóló célja kiszabadítani rabságából a saját fülét, és rohammal bevenni az ellenfelét. Mert az ember egész élete az emberek között nem egyéb, mint harc a másik füléért."

Zdenek Miler: A kisvakond nagy böngészője

Imádjuk a kisvakondot, úgyhogy nagyon megörültem, amikor felfedeztem a könyvtárban a vakondos böngészőt. A fellapozása viszont egy kis csalódásba torkollott.

A böngészőknek az az egyik lényege, hogy az ismerős figurákat végig lehet követni az oldalakon, és olyan egyszerű kis dolgok történnek velük, amik felkeltik a gyerekek érdeklődését, közel áll hozzájuk. Ebben a könyvben egy olyan cselekménysor tárul eléjük, ami nehezen követhető. A legtöbb böngészőben egy oldalon egyszer szerepel a hős, majd a következő oldalon egy más szituációban, és így tovább. Itt viszont hol egyszer, hol többször jelenik meg ugyanazon a rajzon belül a vakond, a cselekmény sorrendje nehezebben bontakozik ki a kicsiknek. Bevallom, nekem is át kellett futnom párszor, hogy felfogjam mi történik a nyuszikkal, ki kinek udvarol, hogyan jutunk el a nyúlszaporulat végére, vagy egyáltalán mi a szöszről van szó benne. Talán ezért kötötte le kevésbé a kisfiam.

Ennek ellenére, ahogy Milertől megszokhattuk, a képi világa nagyon szépre sikerült. A keménylapos, nagy alakú kivitelezés pedig igazán gyerekbarát. 

7/10

Schmal Róza: Budapesti böngésző

Lassan több mesekönyvet olvasok, mint felnőtteknek szólót... No, nem panaszkodásból mondom, mert tudnak szórakoztatni engem is, ha nem százszor kell elolvasnom ugyanazt. De ha egyszer még dolga van azzal a történettel a lurkónak, akkor hagy hallja még egyszer.

Mostanában fedeztük fel a böngészők világát a szöveges irodalom mellett. Viszonylag kevés könyvet veszünk, inkább könyvtárba járósak vagyunk, de ezt megkapta örök példánynak a kisfiam. 

Többek között az a jó a böngészőkben, hogy teljesen szabadon mesélhet a képekről a gyerkőc, vagy mi a gyerkőcnek. Lehet keresőset játszani, és végigkövetni néhány figura történetét több lapon keresztül. Még ha nem is tud beszélni, de már adható a kezébe "szakadós könyv", akkor is javaslom a budapesti helyszíneket felvonultató könyvet. 

A közlekedési eszközök, az állatvilág, de egyre jobban az emberek is érdeklik benne a kétéves fiacskám. A kukásautó, a troli, a metró mind-mind sztárok. A különböző helyszíneket összekötik a városnéző indiánok, az elszabadult majmocskák és megannyi apró részlet. A repülőtér, a pályaudvar, az állatkert, meg a vidámpark akkor is sok érdekességet tartogat, ha még nem látta őket élőben az olvasó. Aki pedig járt már a helyszíneken, kíváncsian kutatja az ismerős részleteket. Az "író" annyira realisztikus, hogy Kőbányán például még az iddogáló hajléktalanokat és a graffitiző fiatalokat is megtalálhatjuk.

A 2012-es kaidású könyv rajzolása óta azért már változott egy-két dolog. A vidámpark például már megszűnt azóta, és a 2013-as Critical Mass volt az utolsó bringaemeléssel végződő felvonulás. Ezek kapcsán viszont mesélhettem, hogy anya dolgozott gépkezelőként a tűzoltós játéknál, meg voltam beengedő az óriáskeréknél. Jó kis diákmunka volt :)

Igényes kivitelezésű képeskönyv, az egész családot le tudja kötni egy ideig. 

10/10

Lackfi János: Szakimesék

Aranyos, vicces, néha szívbemarkoló történetek sorozata. A lapokat áthatja a kedvesség, meghittség, meg a jóindulatú kifigurázás. Kedvelem a fokozatosan felépített abszurd humort benne. Olyasféle, amin nem röhög fel hangosan az ember, de jókat mosolyog és eszébe jut, amikor legközelebb utazik a buszon, festőt hív, vagy elugrik a fodrászhoz. Végül pedig mindegyik történetbe belopódzik a karácsony. 

Az egyes szakmákat érdekes figurák képviselik, akik ki-be mászkálnak egymás történeteibe. Aki futott már busz után, az ezentúl biztos Vajszival szeretne utazni,. Ugyanis Vajszívű Lóránd soha, egyetlen utasnak sem csukja az orrára az ajtót. Sőt, ha kell, a vekkerrel együtt rázza ki az utasait az ágyból, hogy biztosan beérjenek az iskolába.

A kényszeres festő története is tanulságos. Amit csinál, az számára nem munka, hanem hivatás. A nagy pelyhekben hulló hó pedig segít neki, hogy ne kapjon agybajt a világ csúfságaitól és hibáitól. 

Személyes kedvencem a matematikatanár volt, holott sosem kedveltem sem a matekot, sem azokat, akik tanítják... A kényszeresség itt sem marad el, de a kitartás és a precizitás értékelendő. Vajon hova lopakodhatott éjnek évadján a leendő tanárnő colstokkal a zsebében? És miket méregetett az édesanyja az étteremben a pincérek nagy örömére? 

Érdemes elolvasni a megvárakoztatott bankár és a találékony, kissé habókos fodrászlány furcsa kalandját is.

A kötetet a szerző lánya, Lackfi Margit illusztrálta. Itt olvashattok egy vele készült beszélgetést.

10/10

Kertész Erzsi: Állat KávéZoo

Ezópusz biztos sajnálja, hogy ez a történet nem az ő fejéből pattant ki.

Az alapgondolat teljesen életszerű, két vállalkozó kedvű antilop, Antika és Lopez kávézót nyitnak a dzsungelben. Első vendégük egy tigris, aki kalandos módon a hely biztonsági őrévé avanzsál. Megfordul itt az állatvilág színe-java: a borchideától becsípett fennkölt kolibri, az uzsonnát magával hozó feketeözvegy, az üzleti sikert homoktortával ünneplő struccmenedzserek. Feltűnik őfelsége, az oroszlán is, valamint becses neje és a kis trónörökös. A gyereknevelés kérdései pedig nálunk sem feltétlenül egyszerűek, de ahogy minden kedves vendégnek, úgy az állatok királyának is tudnak valamiféle megoldással szolgálni a buzgó antilopok.

A sok szerethető és kevésbé szerethető vendég közül leginkább az igen jó üzleti érzékkel megáldott pingvin lopta be magát a szívembe. Miért ne üzemelhetne szállodaként is a kávézó? Az Északi-sarkról érkezett turisták kimondottan élvezték a fagylaltospult kínálta örömöket. Az i-re a pontot mégis a pillanatnak élő majmok teszik fel, élen a spontán ötletekkel előrukkoló hordavezérrel.

Nagyon jópofa könyv :) Imádom a szerző nyelvi humorát, ötletességét. Mostanában pont ilyen rövid, csattanós sztorikra vágyom. Kisiskolás kortól jó szívvel ajánlanám bárkinek.

A könyvet a Cerkabella Könyvkiadó Facebook oldalán nyertem. Köszönet érte a kiadónak!

10/10