Bár a blogot hanyagolom, az olvasást nem :) Most viszont egy ritka és gyönyörű kincsre akadtam.
A lényeg, a lényeg: A cipész felesége nem ilyen Hamupipőke-sztori! Annyira hétköznapi és annyira emberi, hogy szinte bárkivel megeshetnek hasonló események.
A regényben Enza és Ciro életét, illetve szerelmük útját követhetjük végig az olasz Alpokból, gyerekkoruk helyszínétől egészen Amerikáig. A hatgyermekes családból érkező Enza és az apácák által felnevelt Ciro más-más okból jut el New York City-be. Minden erejüket megfeszítve igyekeznek túlélni, és elfogadható életet teremteni maguknak odaát. És hogyan? Meglepő módon: munkával. Nekik ez a természetfeletti képességük a mostani regényhősökhöz képest (tisztelet a kivételnek!). Szépen fel van építve, ahogy keményen dolgozva, évről, évre gyarapodnak. Időnként közbeszól a történelem, meg a szerencse vagy éppen szerencsétlenség. Azért nem egy tipikus amerikai álom, annál sokkal esetlegesebb. Bizony maradnak beteljesületlen álmok szépszerivel, és vannak árnyoldalai is az ígéret földjének. Éppen ettől lesz a könyv egyben hiteles korrajz is.
A szereplőket zseniálisan alkotta meg az írónő, annyira élők és esendőek, hogy bármelyikkel össze lehet futni az utcán. A súlyos depresszióban szenvedő anya, a családja megélhetéséért külföldön dolgozó apa... Ennek ellenére mégsem lesznek sablonkarakterek, csak ismerősök.
10/10
Mostanában elég sok olyan történetbe futottam bele, amiben a férfi-női kapcsolat borzalmasan sablonos, sekély és semmitmondó volt. Lassan a könyökömön jönnek ki azok a csilliárdos, jóképű, szuperintelligens és őrülten szerelmes pasik, akik egész nap álmaik hölgyének kívánságait lesik. A legtöbb esetben megfűszerezik az egészet valami sötét, vagy titokzatos múlttal, esetleg valamilyen természetfeletti képességgel és máris megy a tinilányok elé a gyorséttermi egyenkaja. (Lehet, hogy azért látom ilyen siralmasnak a helyzetet, mert igyekeztem a mainstream, elém tolt katyvaszbéli lemaradásérzésemet csökkenteni?)
A lényeg, a lényeg: A cipész felesége nem ilyen Hamupipőke-sztori! Annyira hétköznapi és annyira emberi, hogy szinte bárkivel megeshetnek hasonló események.A regényben Enza és Ciro életét, illetve szerelmük útját követhetjük végig az olasz Alpokból, gyerekkoruk helyszínétől egészen Amerikáig. A hatgyermekes családból érkező Enza és az apácák által felnevelt Ciro más-más okból jut el New York City-be. Minden erejüket megfeszítve igyekeznek túlélni, és elfogadható életet teremteni maguknak odaát. És hogyan? Meglepő módon: munkával. Nekik ez a természetfeletti képességük a mostani regényhősökhöz képest (tisztelet a kivételnek!). Szépen fel van építve, ahogy keményen dolgozva, évről, évre gyarapodnak. Időnként közbeszól a történelem, meg a szerencse vagy éppen szerencsétlenség. Azért nem egy tipikus amerikai álom, annál sokkal esetlegesebb. Bizony maradnak beteljesületlen álmok szépszerivel, és vannak árnyoldalai is az ígéret földjének. Éppen ettől lesz a könyv egyben hiteles korrajz is.
A szereplőket zseniálisan alkotta meg az írónő, annyira élők és esendőek, hogy bármelyikkel össze lehet futni az utcán. A súlyos depresszióban szenvedő anya, a családja megélhetéséért külföldön dolgozó apa... Ennek ellenére mégsem lesznek sablonkarakterek, csak ismerősök.
A folytonos vágyódás az otthon, a család és az Alpok után átitatja és meghatározza a főszereplők minden mozzanatát. A leírások olyan gyönyőrűek és érzékletesek, amilyenekkel mondjuk Joanne Harris műveiben lehet találkozni, pont megfelelő arányban. Az első 100 oldalon, ami még Olaszországban játszódik, komolyan fontolóra vettem, hogyan lehetne felpakolni sebtiben a családot és kimenni egy kis hegyi levegőt szívni Bergamo környékére. Ha nem is mostanában jutok el azokra a csodálatos helyekre, egy jó pár dolgot, akkor is magaménak érzek a könyvből. Nagy, orraládörgölős tanulságok nincsenek benne, mégis fejbekólintva éreztem magam a végére. Napokig nem is tértem magamhoz.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése