Kate Furnivall bizonyította be számomra, hogy létezik krimi Agatha Christie-n kívül is.
A sorrentói lány egy roppant részletgazdag történelmi háttérrel megírt regény. A főszereplő, Caterina Lombardi, azaz maga a sorrentói lány "örökölt" az apja után egy intarziakészítő üzletet, meg pár ellenséget, akikről maga sem tudott eddig. A második világháború után járunk, Nápolyt és környékét a szövetséges csapatok próbálják stabilizálni ilyen-olyan módokon. A nagy nincstelenségben Caterina a katonáknak próbálja eladni a maga készítette faberakásos dobozkákat. Így kerül kapcsolatba két tiszttel, akik lopott műtárgyak után nyomoznak, és Caterina halott apja is gyanúba keveredik. Ezt persze az olasz virtus nem tűrheti és megkezdődik az izgalmas hajsza.
A szórakoztatás minden eleme megtalálható a regényben: szerelem, titkos múlt, eltűnt drágaköves asztalka, új barátság, emberrablás és minden fejezetben halálos veszedelmek.
Számomra túl sok volt az akció, ez a legnagyobb kivetnivalóm a könyv ellen. A hősnő karaktere és útja is sokkal hihetőbb lett volna, ha kevésbé vakmerő. Ám ezt ellensúlyozta a fantasztikusan részletgazdag korrajz, ami nem tolakszik sehol sem előre, hanem gyönyörűen gazdagítja a történetet. Milyen cigarettát szívtak, milyen zene szólt a tiszteknek fenntartott szórakozóhelyeken, hogy nézett ki Nápoly a háború után... Már csak emiatt is le a kalappal az írónő előtt, nagyon alapos kutatómunka áll a regény mögött, amit érdemes megbecsülni.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése