2011. augusztus 20., szombat

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! egy önkéntes naplója

Még mielőtt kiutaztam volna Dél-Indiába, hasonló sorsa szánva, mint az író, megszereztem a könyvet, de már csak a felét tudtam kiolvasni, mert indult a repülő. Mióta hazajöttem, most olvasom másodjára. A kiutazás előtt "szimplán" humorosnak tűnt és igyekeztem leszűrni a tanulságot az író tapasztalataiból, de hazajövetel után teljesen más szemmel olvasom a könyvet. Az abszurditását teljesen átérzem és annak ellenére, hogy mi nagyon messze voltunk Delhitől (India legdélebbi csücskén teljesítettünk önkéntes szolgálatot), egy keresztény szervezetnél voltunk és csak két hónapot töltöttem kint, nagyon hasonló élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, bár szerencsére gyomormérgezéssel nem kerültem kórházba. 
Az író stílusa  nekem hihetetlenül bejött és nagyon passzol a történetekhez. Könnyed, abszurd humora pontosan érzékelteti egy európai helyzetét abban az "imádnivaló bolondokházában", ami azért időnként a hőség és por miatt "pokolbugyrává" is változhat. Aki szeretne egy hiteles, első kézből szóló beszámolót hallani India mai állapotairól és az ottani alapítványok munkájáról, annak melegen ajánlom elolvasni ezt a könyvet, de akkor is ajánlom, ha csak jókat szeretnénk nevetni, miközben egy kicsit észrevétlenül tágítjuk a látókörünket. 

Ezúton is szeretném megköszönni Péternek, hogy a kiutazásom előtt személyesen is találkozott velünk és adott néhány gyakorlatias tanácsot az utunkhoz!

10/10

2011. augusztus 14., vasárnap

Indiai népmesék

A Kossuth Kiadó és a Metropol könyvsorozatában jelent meg az Indiai népmesék című kötet. Édesanyámtól kaptam, miután hazajöttem a dél-indiai önkéntes munkából. 
A kinti gyerekeknek majdnem minden óra végén meséltem. Mivel főleg a harmadik osztályban tanítottam, ezért sokszor elkelt a tamil nyelvű fordítás, amiben a gyerekek képzett tanára segített. Nagyon szerették, ez volt a lazítás a másfél órás óra végére, amibe én is belefáradtam az egyetemen, nemhogy a 8-9 éves gyerekek az ottani általános iskolában. Sokszor úgy mentem be órára, hogy köszönés után máris kórusban kérdezték: "Story, ma'am?" Tanultak közben új szavakat, valahogy sikerült időnként a tananyaghoz is kötni a szövegeket és nagy élvezettel nézegették utána a kézbe kapott színes mesekönyveket. 
Nekem is olyan nagy élmény volt a mesélés, hogy itthon rögtön ezzel a mesekönyvvel kezdtem. Főleg állatmesék, parabolák szerepelnek a gyűjteményben. A mesebeli szituációkat mindig valamilyen furfangos módon oldják meg a szereplők, csellel ügyeskedik a gonosz és a jó szereplő is, de azért a végén  mindig a jó győz, vagy legalábbis elégtételt kap. 
A könyv kivitelezése gyönyörű, hosszantartó verzió, ami kibírja az estéről estére való mesélést is, több generáción keresztül. Egyedül a rajzokkal nem vagyok annyira megelégedve, mert azok sokkal inkább egy arab mesekönyvbe illenének bele. Persze az arab és mogul uralom hatása nem elhanyagolhatatlan, úgyhogy ez inkább csak afféle személyes piszkáncskodás, de azok az emberek, akikkel én találkoztam, annyira nem hasonlítanak a mesekönyvben található emberekhez... 
A rajzokat leszámítva: 

9/10 

2011. július 15., péntek

Székely Tibor: Brazília őserdeiben

A Szabó Ervin selejtezésén jutottam hozzá ehhez a könyvhöz. Nem tudom, mi alapján selejtezik a könyveket, de ennek kutya baja, minden lapja megvan és nekem nagyon tetszett. Talán nem volt érdeklődés iránta... Pedig, aki szereti az útleírásokat, az nem fog csalódni!
Székely Tibor, felfedező, kalandos útra indult Brazília őserdeibe, a Mato Grosso területére, ami Székely idejében fehér foltként volt jelölve a térképeken. Hol csónakon, hol lóháton utaznak. Nagyszerű leírásokat kapunk az őserdőről, az orchideákról, az állatvilágról. Szerencsére ezeknek a leírásoknak remekül eltalálja a hosszát az író. Még érdekesebbek volt számomra az indiánokról szóló részek. Bár nem etnológus volt -és ez látszik is a beszámolón- de nagyon igyekezett megismerni az indiánokat, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megtanult kajapó nyelven. Ennek köszönhetően lejegyzett néhány érdekes mítoszt is. 
A könyv jól szerkesztett, néhány fénykép teszi elképzelhetőbbé az akkori expedíciók állapotait, felszereltségét. A könnyebb tájékozódás érdekében térképet is találunk.

9/10

2011. június 28., kedd

Best Detective Stories of Agatha Christie

A könyvtárból vettem ki ezt a gyűjteményt nyelvgyakorlás céljából. Ezzel tudom rávenni magam angol tanulásra és másnak is nagyon tudom ajánlani a módszert, bár sajnos csak egy bizonyos tudásszint után lehet vele élni, ha ez még nincs meg, akkor tudom ajánlani a feliratos filmnézést. Ugye ki sem találtátok volna, hogy utálok leülni csak úgy szavakat tanulni :)
A kép forrása: www.goodreads.com
Na, de a mérgezéses, gyilkosos szókincsem már egész jó :) Ennek a könyvecskének a végén egyébként egy igen részletes egynyelvű szótár is található, ami megkönnyíti az olvasást.
A történetek egymástól függetlenek, egy-egy izgalmas gyilkosság felderítéséről esik bennük szó, ami persze olyan csavaros, hogy az olvasó úgyse jönne rá magától a megoldásra, holott a végén elmagyarázva mégis nagyon logikus. Üdítő, hogy nem csak Poirot és Miss Marple szerepel benne, hanem Captain Hastings elmeséléséből is megismerhetünk egy-egy esetet és főleg Poirot is Hastings belső nézőpontjából.

8/10

2011. június 17., péntek

Konyvtarak Indiaban

A konyvek es a mukodo szamitogep
Korulbelul ket hete erkeztem meg Indiaba, egy nagyon deli kis falucskaban vagyok, ahol evente alig nehany feher ember fordul meg. Onkentes munkat vegzek egy civil szervezetnel, foleg az altaluk fenntartott arvahazban es iskolaban tevekenykedem. Az egyik szivugyem, hogy a konyvtarat egy kicsit rendbehozzuk, baratsagosabba tegyuk. Igy most irok kicsit az itteni konyvtarrol.
Az iskola konyvtarat most koltoztettek at egy nagyobb terembe, ket konyvespolc van osszesen, es csak az egyikben vannak konyvek. A kicsik nem is erik fel oket. Egy reszuk tamilul van irva, mas reszuk angolul, de hagytak itt az elozo onkentesek nehany holland nyelvu konyvet is, aminek nem sok hasznat latjak az itteniek. Mesekonyvbol sincsen sok, es mi is csak nehanyat hoztunk nekik otthonrol, de Marx Kapitalizmusa valahogy ide is eljutott angolul.
A helyi falusi konyvtar
Az itteni gyerekek szerencsesek, mert van negy szamitogep is az iskolaban, ebbol ketto a konyvtarban, de csak az egyik mukodik.
Egyebkent a falucskaban is van egy konyvtar, valaki adomanyabol allitottak ossze, de foleg tamil nyelvu konyvek talalhatoak itt meg. Voltam bent is, de nem engedtek fenykepezni. Van egy szamitogep es ket terem, az egyik az olvasoterem, nehany lezengtek is bent, leven hogy ingyenes es a napi ujsagokhoz is hozza lehet ferni itt.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...