Első Kundera-könyvem a Nevetséges szerelmek volt. Ezt valaki úgy ajánlotta nekem, hogy borzalmasan vicces könyv, végig fogom nevetni az egészet. Nem sikerült. Biztos másképp értelmezzük a tréfát az illetővel, de nekem Kundera művein nem megy nevetni. Talán kínomban néha egy kicsit.
A nevetés és felejtés könyve sem egy habkönnyű darab. 1979-ben emiatt a regény miatt megfosztották az írót a cseh állampolgárságától. Ebből lehetne következtetni, hogy miről szól a könyv, de nem érdemes. A politikai környezet és annak hatása a szereplők életére csak egy rétege a műnek. Igazából nehéz megmondani, hogy miről szól. A szerző súgása szerint: "Ez a regény Tamináról szól." A látszólag egymástól független történetek és a hozzájuk fűzött írói kommentárok valahol valóban Tamina történetében csúcsosodnak ki, vagy érnek össze. De hogy valóban miről szól... Az egységről, a valahová tartozásról, és ennek az egységnek a beolvasztó árnyoldalairól. Meg a negatívumok ellenére való vágyról, hogy mégis közéjük tartozzunk.
Igazából viszont minden olvasónak arról szól, ami a sok élettapasztalatot sűrítő apró történésekből megmarad az emlékezetében.
Minden bekezdésből kitűnik az író hihetetlen emberismerete. Rengeteg magvas gondolat, életbölcsesség található a könyvben, ami olyan természetességgel bukkan elő Kundera tollából. Nem hat szájbarágós filozofálgatásnak, de ettől még nem lesz könnyen emészthető.
Az egyik kedvenc részem kedvcsináló gyanánt:
"Hiszen önök tudják, hogy van az, amikor ketten beszélgetnek. Az egyik mond valamit, és a másik a szavába vág: Ez pontosan olyan, mint amikor én... és addig mesél magáról, amíg az elsőnek nem sikerül azt mondani, hogy: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én...
Az a mondatrész, hogy ez pontosan olyan, mint amikor én, én... a beszélgetőpartner gondolatmenetébe való helyeslő bekapcsolódásnak, a gondolat folytatásának tetszik, de ez csak látszat: a közbeszólás valójában brutális lázadás a brutális erőszak ellen, a közbeszóló célja kiszabadítani rabságából a saját fülét, és rohammal bevenni az ellenfelét. Mert az ember egész élete az emberek között nem egyéb, mint harc a másik füléért."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése