Még mindig a korábbi olvasmányélményeimből mazsolázgatok, de már nincs sok hátra a kezeim közül legfrissebben kikerülő könyvig. Időnként heves érdeklődést tanúsítok az életrajzok, önéletrajzok iránt. Egy ilyen periódusban olvastam el a Szabó Ervinből a nagy nehezen kikölcsönzött Matt a férfiaknak című életrajzot is. Sokáig kellett várni rá, mert mindig ki volt kölcsönözve a központiból, de egyszer csak sikerült időben lecsapnom. Remélem így lesz Agatha Christie Életem című önéletrajzával is, már régóta fenem rá a fogam.
Azt hiszem, a címválasztás talán nem a legjobb, mert rögtön beindultak az előítéletek, ha csak a könyv címét említettem. Leszögezném előre, hogy nem vagyok eszeveszett sakkmániás és buzgó feminista sem, valamint a könyvnek sem ez a témája. Polgár Judit életén keresztül vet fel Kepes mindnyájunkat érintő kérdéseket. Számomra a kristályosodási pont a "nature-nurture" vita, azaz mi határozza meg az embert, a környezete, a neveltetése és a kultúrája, vagy a veleszületett természete, a genetika. A Polgár-lányok apja egyértelműen a neveltetés mellett tette le a voksát. Ezen szellemben indította el lányai pályáját egészen kicsi koruktól kezdve. Ám a könyv mégsem a Polgár-módszer egekbe magasztalásáról, vagy a porig alázásáról szól, hanem hoz fel érveket mindkét oldalon, elgondolkodtat és ami nagy érdeme szerintem, hogy a végső következtetést és véleményalkotást többnyire az olvasóra bízza. Ezen témakör mellett és részben ezen belül maradva felmerülnek a férfiak és női közötti különbségek, a férfi-női szerepek, kapcsolatok és a gyereknevelés. És hogy ez a sok átgondolásra késztető nehéz kérdés ne feküdje meg a gyomrunkat, mindez nagyon bensőséges hangvételű önvallomásokba van beágyazva és érdekes történetekkel körítve. Őszintén bevallom, nem sokat tudtam eddig Polgár Juditról, azon kívül, hogy világhírű sakkozó, de egy nagyon szimpatikus nőt "ismerhettem meg" a könyv révén.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése