2012. január 15., vasárnap

J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura

Amikor egy korábbi posztban emlegettem a meséket, rádöbbentem, hogy többet kéne olvasnom a mese és fantázia világából. Úgyhogy neki is álltam a nagy klasszikusnak, A gyűrűk urának.
Korábban olvastam A szilmarilok című kötetet. Az főleg a mitológiai háttérrel, a világ keletkezésével foglalkozik, de annyira nem kötött le, mint a sokkal mozgalmasabb rész. A történetet legtöbben ismerik, ha máshonnan nem, akkor a filmfeldolgozásból. Ám akkor is érdemes elolvasni a könyvet, ha tudjuk mi lesz a vége, mert azon kívül, hogy sok mindent kihagytak a filmből, a könyv hangulata és stílusa lebilincselő. Így könyvformában ráadásul sokkal jobban kiütközik a világ kidolgozottsága, Tolkien fantáziájának realitása, azaz hogy mennyire következetesen építette fel ezt a megragadó fantáziavilágot. Szóval mindenképpen egy olyan műről van szó, amit nem érdemes kihagyni. 

10/10

2011. december 8., csütörtök

Kepes András: Tövispuszta

A cím alapján azonnal Illyés Gyula Puszták népe című művére asszociáltam. És valóban, szociográfia ez a javából, csak nem egy társadalmi rétegre koncentrál, hanem háromra legalább. Egy sűrített történelemkönyv, amiben nem csak egy nézőpont él, nem csak a távoli visszaemlékező T/3, hanem az elmesélt történetek, a megélt valóságok többes szám első személybe állnak össze. Ez Magyarország, a mi múltunk és ez a mi jelenünk, akár tetszik, akár nem. Ilyen kusza és groteszk, nekünk pedig ebben a torz összevisszaságban kell rendet rakni magunkban, hogy valahogy átevickéljünk a 21. századba. Mert lehet, hogy a 19. század hosszú volt, de a huszadik még most is tart. 


10/10

2011. december 2., péntek

Varró Dániel: Akinek a foga kijött

Ahogy pedig az alcím hirdeti: Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak. És persze a szülőknek és egyéb felnőtteknek, hogy jót derülhessenek (mialatt a baba pakolgat, járogat, vagy cicafarkat húzogat). Varró Dani a Túl  a Maszat-hegyen című kötete óta lopta be magát a szívembe, holott annyira nem kedvelem a verseket, mint a regényeket. Ám könnyed, vidám hangvételével, közvetlenségével és nem utolsó sorban kedves rímeivel befogadhatóvá teszi mondandóját. Ez a 27 versike is a maga egyszerűségével, hétköznapi élményekből merített tapasztalatával csempészhet örömet, jókedvet az olvasó szívébe. 
Kedvcsináló gyanánt pedig egy részlet a Pakolgató (ezt fontoskodva kell mondogatni) című versből:

"Sajnos a polcon
könyvek vannak,
véget vetni
nekem kell annak.

Mai svéd líra,
klasszikus angol, 
Petőfi puffan,
a padlón landol.

Jókai összes,
Balzac, Stendhal,
Kundera, Hrabal is
a föld fele tendál."

10/10

2011. november 11., péntek

Jane Juska: Szex és Nyugdíj

A mostani extra szakmai és extra komoly könyveim között, amiket olvasok, felbukkant ez is, csak amolyan kikapcsolódás végett. Még tavaly karácsonyra kapta édesanyám kedves öcsémtől ezt a könyvet ajándékba (hozzátartozik, hogy én meg Kathy Lette: Hogyan öljük meg férjünket című örökbecsűt kaptam tőle). Szóval úgy vettem kézbe, hogy egy könnyed kis limonádéra vágyom, amin lehet esetleg egy-egy jót nevetni. Várakozásomban nem csalódtam. 
Az alaptörténet nagyon kis egyszerű, társkereső rovatba hirdetés, válaszlevelek osztályozása, majd action. Ez viszont olybá tűnik, hogy csak apropóként szolgál ahhoz, hogy a szerző megírhassa memoárját. A könyv mondanivalóját az alapsztori mellett és mögött megbúvó visszaemlékezések, elmélkedések határozzák inkább meg. Ezek adják a történet sava-borsát, ettől lesz izgalmas. Nagyon érdekes az író emlékképein át látni a '40-es, '50-es évek vidéki Amerikáját. A felnőtté váláshoz szükséges elsajátítani, hogy hogyan lehet jó whiskey-szódát készíteni és sportról beszélgetni, de a szex az már tabutéma. Persze, hogy mindezeken lazítani lehessen, elengedhetetlen hozzá dr. V., a pszichoanalitikus. Nekem ettől lesz valahogy olyan amerikai, de persze meglehet, hogy ez csak egy ronda előítélet (vagy Woody Allen túlzott hatása). A börtön tanóráiról való részletek is gondolatébresztőek. A hirdetésre válaszoló férfiak meg hát... nos, van aki pizsama alsót rabol, van, aki szerelmet, de általánosítani nem lehet. Viszont amit még meg lehet tudni a könyvből, az az, hogy a gyászszertartás előtt miért volt nyitva a koporsó. Vagy már mindenben társadalomtudományi relevanciát vélek felfedezni?

8/10

2011. október 24., hétfő

Mori Szadahiko: A Krizantém és kard újrafelfedezése

Mostanában beleestem egy ősi hibámba, egyszerre 3-4 könyvet olvasok... Egy fent van az ágyam mellett, egy a kistáskámba, egy a nagytáskámba, egy meg csak úgy valahol... Így sosem vagyok könyv nélkül, csak a végükre érek nehezebben.
Mori Szadahiko tanulmányát a Nyitott Könyvműhely egy könyvben jelentette meg Ruth Benedict írásával. Egy nagyon-nagyon hozzáértő ember kritikája és értelmezése ez az eredeti műről, aminek az elolvasása nagyon sokat tesz hozzá a Krizantém és kardhoz. Az egész könyvet segít újra rendszerbe szedni és rendszerbe szedni, mindehhez hozzáadva a saját japán nézőpontját, helyenként plusz érdekes példákkal, információkkal kiegészítve Benedict írását. A rengeteg szó szerinti idézés és a szavak értelmén való töprengés akár kicsinyesnek is tűnhet, ám ezekkel a nüansznyi részletekkel és precízen a szövegre való támaszkodással hozza sokkal közelebb a mű eredeti mondanivalóját. Így most már van egy tippem, hogy miért segít a hős azt őt elbuktatni akaró és vele rosszat tevő boszorkányon több japán animében, holott a mi meséinkben a méltó büntetés várna rá (pl.:Chihiro Szellemországban, Vándorló palota).
Szadahiko arra döbbentett még rá, hogy mennyire felszínesen olvasok. A Krizantém és kard nem egy könnyed szórakoztató útleírás, vagy krimi, hanem olyan komplex előre- és hátrautalások vannak benne, amiket első olvasásra nehéz észrevenni. 

9/10

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...