A Kossuth Kiadó és a Metropol könyvsorozatában jelent meg az Indiai népmesék című kötet. Édesanyámtól kaptam, miután hazajöttem a dél-indiai önkéntes munkából.
A kinti gyerekeknek majdnem minden óra végén meséltem. Mivel főleg a harmadik osztályban tanítottam, ezért sokszor elkelt a tamil nyelvű fordítás, amiben a gyerekek képzett tanára segített. Nagyon szerették, ez volt a lazítás a másfél órás óra végére, amibe én is belefáradtam az egyetemen, nemhogy a 8-9 éves gyerekek az ottani általános iskolában. Sokszor úgy mentem be órára, hogy köszönés után máris kórusban kérdezték: "Story, ma'am?" Tanultak közben új szavakat, valahogy sikerült időnként a tananyaghoz is kötni a szövegeket és nagy élvezettel nézegették utána a kézbe kapott színes mesekönyveket.
Nekem is olyan nagy élmény volt a mesélés, hogy itthon rögtön ezzel a mesekönyvvel kezdtem. Főleg állatmesék, parabolák szerepelnek a gyűjteményben. A mesebeli szituációkat mindig valamilyen furfangos módon oldják meg a szereplők, csellel ügyeskedik a gonosz és a jó szereplő is, de azért a végén mindig a jó győz, vagy legalábbis elégtételt kap.
A könyv kivitelezése gyönyörű, hosszantartó verzió, ami kibírja az estéről estére való mesélést is, több generáción keresztül. Egyedül a rajzokkal nem vagyok annyira megelégedve, mert azok sokkal inkább egy arab mesekönyvbe illenének bele. Persze az arab és mogul uralom hatása nem elhanyagolhatatlan, úgyhogy ez inkább csak afféle személyes piszkáncskodás, de azok az emberek, akikkel én találkoztam, annyira nem hasonlítanak a mesekönyvben található emberekhez...
A rajzokat leszámítva:
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése