2018. január 18., csütörtök

Adriana Trigiani: A cipész felesége

Bár a blogot hanyagolom, az olvasást nem :) Most viszont egy ritka és gyönyörű kincsre akadtam.

Mostanában elég sok olyan történetbe futottam bele, amiben a férfi-női kapcsolat borzalmasan sablonos, sekély és semmitmondó volt. Lassan a könyökömön jönnek ki azok a csilliárdos, jóképű, szuperintelligens és őrülten szerelmes pasik, akik egész nap álmaik hölgyének kívánságait lesik. A legtöbb esetben megfűszerezik az egészet valami sötét, vagy titokzatos múlttal, esetleg valamilyen természetfeletti képességgel és máris megy a tinilányok elé a gyorséttermi egyenkaja. (Lehet, hogy azért látom ilyen siralmasnak a helyzetet, mert igyekeztem a mainstream, elém tolt katyvaszbéli lemaradásérzésemet csökkenteni?)

Adriana Trigiani: A cipész feleségeA lényeg, a lényeg: A cipész felesége nem ilyen Hamupipőke-sztori! Annyira hétköznapi és annyira emberi, hogy szinte bárkivel megeshetnek hasonló események.

A regényben Enza és Ciro életét, illetve szerelmük útját követhetjük végig az olasz Alpokból, gyerekkoruk helyszínétől egészen Amerikáig. A hatgyermekes családból érkező Enza és az apácák által felnevelt Ciro más-más okból jut el New York City-be. Minden erejüket megfeszítve igyekeznek túlélni, és elfogadható életet teremteni maguknak odaát. És hogyan? Meglepő módon: munkával. Nekik ez a természetfeletti képességük a mostani regényhősökhöz képest (tisztelet a kivételnek!). Szépen fel van építve, ahogy keményen dolgozva, évről, évre gyarapodnak. Időnként közbeszól a történelem, meg a szerencse vagy éppen szerencsétlenség. Azért nem egy tipikus amerikai álom, annál sokkal esetlegesebb. Bizony maradnak beteljesületlen álmok szépszerivel, és vannak árnyoldalai  is az ígéret földjének. Éppen ettől lesz a könyv egyben hiteles korrajz is.

A szereplőket zseniálisan alkotta meg az írónő, annyira élők és esendőek, hogy bármelyikkel össze lehet futni az utcán. A súlyos depresszióban szenvedő anya, a családja megélhetéséért külföldön dolgozó apa... Ennek ellenére mégsem lesznek sablonkarakterek, csak ismerősök. 

A folytonos vágyódás az otthon, a család és az Alpok után átitatja és meghatározza a főszereplők minden mozzanatát. A leírások olyan gyönyőrűek és érzékletesek, amilyenekkel mondjuk Joanne Harris műveiben lehet találkozni, pont megfelelő arányban. Az első 100 oldalon, ami még Olaszországban játszódik, komolyan fontolóra vettem, hogyan lehetne felpakolni sebtiben a családot és kimenni egy kis hegyi levegőt szívni Bergamo környékére. Ha nem is mostanában jutok el azokra a csodálatos helyekre, egy jó pár dolgot, akkor is magaménak érzek a könyvből. Nagy, orraládörgölős tanulságok nincsenek benne, mégis fejbekólintva éreztem magam a végére. Napokig nem is tértem magamhoz. 


10/10

2016. július 22., péntek

Julia Donaldson, Axel Scheffler: A majom mamája

Julia Donaldson, Axel Scheffler: A majom mamájaIgazi létfilozófiai mélységekbe vezeti az olvasót Julia Donaldson rímbe szedett keménytáblás könyve.

A tüneményes mesekönyv egy majmocskáról szól, aki elkóborolt a mamájától. Egy segítőkész pillangó közreműködésével természetesen megtalálják a majommamát.

Ám ez nem olyan egyszerű, hiába az ügybuzgó lepke szorgalma. A majom megpróbálja leírni, milyen is a mamája, de minden viszonyítás és nézőpont kérdése. Mert bár az elefánt tényleg nagyobb a kis tekergőnél, mégsem az igazi. A kígyónak túl kevés, a póknak meg túl sok a lába. A denevér, béka, sőt még a majompapa sem felel meg mamapótléknak. A pillangó jóakarata ott fut zátonyra, hogy magából indul ki. Hiszen a hernyó, azaz a pillangókölyök egyáltalán nem hasonlít a felnőtt lepkékre. A majmocska viszont önmagát keresi nagyobb kiadásban.

Axel Scheffler "arcos állatkái" segítenek közelebb hozni a történetet a kicsikhez. Papp Gábor Zsigmond fordítása is remekül sikerült. A végszót például aranyosan adja a gyerekek szájába. Így szól a majompapa:

"- Gyere csak, majmocskám, megyünk haza,
Késő van. Otthon már vár a...
MAMA!"

Kétéves fiacskám nagyon élvezte, a végén mindig hangosan kiabálta a mamát. Persze a nem, nem, nem is nagyon ment, amikor egy-egy állatra tagadólag rázta a fejét a kis majom, hogy ez bizony nem az ő mamája.

10/10


2016. július 20., szerda

Tejbegríz - Finom irodalom gyermekeknek és felnőtteknek

37 kortárs szerző és Mautner Zsófia: Tejbegríz - Finom irodalom gyermekeknek és felnőtteknekFelütöttem a könyvet és az alábbi verscím szökkent velem szembe: Ballada az egyszerű kis vacsorákhoz (és a főzni alig-kedvelő anyákhoz). Mészöly Ágnes tökéletesen eltalálta, hogy milyen vigasz kell a lelkemnek. Friss kétgyermekes anyaként az egyszerű vacsorák, és teszem hozzá ebédek és reggelik abszolút híve lettem.

Az antológia 37 szerző művét tartalmazza, verseket és novellákat. Szerintem kissé vegyes színvonalú alkotások kerültek be, de döntő többségben irodalmi finomságokkal tömhetik magukat a kicsik, meg a nagyok. Varró Dani Lecsöppenő Kecsöp Benője nagy favorit, de vidám olvasnivaló az Elvont kolbász, a Dínom-dánom Partiszervíz és a Fűszerda is. Zágoni Balázs Tortás meséje is nagyon tetszett, kedves kis történet. 

Roppant szimpatikus, hogy a tartalomjegyzékben egy, kettő, illetve három fagyi gombóccal jelölik, melyik korosztálynak ajánlott a mű. A meséket, verseket Mautner Zsófia receptjei színesítik, az ízlelőbimbók számára is segítenek átélhetővé tenni az irodalmat. Remélem egyszer eljutok odáig, hogy megcsináljam a Gyors csokitorta anyának című receptet :)

9/10

2016. július 5., kedd

Milan Kundera: A nevetés és a felejtés könyve

Első Kundera-könyvem a Nevetséges szerelmek volt. Ezt valaki úgy ajánlotta nekem, hogy borzalmasan vicces könyv, végig fogom nevetni az egészet. Nem sikerült. Biztos másképp értelmezzük a tréfát az illetővel, de nekem Kundera művein nem megy nevetni. Talán kínomban néha egy kicsit. 

Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyveA nevetés és felejtés könyve sem egy habkönnyű darab. 1979-ben emiatt a regény miatt megfosztották az írót a cseh állampolgárságától. Ebből lehetne következtetni, hogy miről szól a könyv, de nem érdemes. A politikai környezet és annak hatása a szereplők életére csak egy rétege a műnek. Igazából nehéz megmondani, hogy miről szól. A szerző súgása szerint: "Ez a regény Tamináról szól." A látszólag egymástól független történetek és a hozzájuk fűzött írói kommentárok valahol valóban Tamina történetében csúcsosodnak ki, vagy érnek össze. De hogy valóban miről szól... Az egységről, a valahová tartozásról, és ennek az egységnek a beolvasztó árnyoldalairól. Meg a negatívumok ellenére való vágyról, hogy mégis közéjük tartozzunk. 

Igazából viszont minden olvasónak arról szól, ami a sok élettapasztalatot sűrítő apró történésekből megmarad az emlékezetében. 

Minden bekezdésből kitűnik az író hihetetlen emberismerete. Rengeteg magvas gondolat, életbölcsesség található a könyvben, ami olyan természetességgel bukkan elő Kundera tollából. Nem hat szájbarágós filozofálgatásnak, de ettől még nem lesz könnyen emészthető.

Az egyik kedvenc részem kedvcsináló gyanánt:

"Hiszen önök tudják, hogy van az, amikor ketten beszélgetnek. Az egyik mond valamit, és a másik a szavába vág: Ez pontosan olyan, mint amikor én... és addig mesél magáról, amíg az elsőnek nem sikerül azt mondani, hogy: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én...
Az a mondatrész, hogy ez pontosan olyan, mint amikor én, én... a beszélgetőpartner gondolatmenetébe való helyeslő bekapcsolódásnak, a gondolat folytatásának tetszik, de ez csak látszat: a közbeszólás valójában brutális lázadás a brutális erőszak ellen, a közbeszóló célja kiszabadítani rabságából a saját fülét, és rohammal bevenni az ellenfelét. Mert az ember egész élete az emberek között nem egyéb, mint harc a másik füléért."

2016. június 30., csütörtök

Zdenek Miler: A kisvakond nagy böngészője

Imádjuk a kisvakondot, úgyhogy nagyon megörültem, amikor felfedeztem a könyvtárban a vakondos böngészőt. A fellapozása viszont egy kis csalódásba torkollott.

Zdenek Miler: A kisvakond nagy böngészőjeA böngészőknek az az egyik lényege, hogy az ismerős figurákat végig lehet követni az oldalakon, és olyan egyszerű kis dolgok történnek velük, amik felkeltik a gyerekek érdeklődését, közel áll hozzájuk. Ebben a könyvben egy olyan cselekménysor tárul eléjük, ami nehezen követhető. A legtöbb böngészőben egy oldalon egyszer szerepel a hős, majd a következő oldalon egy más szituációban, és így tovább. Itt viszont hol egyszer, hol többször jelenik meg ugyanazon a rajzon belül a vakond, a cselekmény sorrendje nehezebben bontakozik ki a kicsiknek. Bevallom, nekem is át kellett futnom párszor, hogy felfogjam mi történik a nyuszikkal, ki kinek udvarol, hogyan jutunk el a nyúlszaporulat végére, vagy egyáltalán mi a szöszről van szó benne. Talán ezért kötötte le kevésbé a kisfiam.

Ennek ellenére, ahogy Milertől megszokhattuk, a képi világa nagyon szépre sikerült. A keménylapos, nagy alakú kivitelezés pedig igazán gyerekbarát. 


7/10
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...