Egy ideje elég sokat gondolkodom Japánról és az onnan jövő kulturális áramlatokról, hatásokról. Gondolok itt többek között a mangákra és animékre, de akár a szusi felfutására is. Szerepjátékosokkal való terepmunkám során sokszor ütközök ebbe a dologba és meglehetősen értetlenül állok a téma előtt. Ezért is kezdtem bele ebbe a könyvbe, amit még Indiába is vittem magammal.
Igaz, Ruth Benedict igen régen írta ezt a könyvet, mégis a mai jelenségek megértésében is segítségünkre lehet. Az író a japánok gondolkodását próbálta megérteni és megértetni az ő rendszerük alapján, hiszen a mi gondolkodásunkban annyira abszurd dolgokat követtek el a második világháború alatt. A könyv alapjául szolgáló kutatást állami megrendelésre végezte el, az amerikai kormány ki akarta ismerni ellenségét. Így a kutatás eléggé vitatott etikai szempontból, valamint a módszertana is, lévén, hogy háborús időszakban Benedict nem végezhetett Japánban terepmunkát és a nyelvet sem beszélte. Többnyire japánban élő amerikaiakkal és japán hadifoglyokkal dolgozott, mégis sok érdekes és hiteles adatot gyűjtött össze Japánról, amit tizenkét fejezetben foglalt össze ebben a könyvben. Ír többek között a gyereknevelésről, a szégyenről és szerepéről a japánok életében, a császár iránt való hűségről, a hierarchiáról és a normákról. Mindez pedig összefügg és egészében kirajzol elénk egy sémát az akkori japán lélekről és gondolkodásról, de egyben figyelmeztet is, hogy az általánosításoktól mindig lehetnek eltérő esetek.
A Krizantém és kard nagyon olvasmányos, akárkinek, aki egy kicsit többet akar tudni Japánról érdemes elolvasnia. Összességében viszont mondhatjuk, hogy nem Japánról szól a könyv, hanem arról, hogy bizony megérthető a másik, az idegen is, bármennyire eltérő a sajátunktól.
9/10
9/10
