Múltkoriban belefutottam a The Guardian top 100-as listájába, ami a legkiemelkedőbb angol nyelven íródott könyvekből szemezget. Már rég megvolt a szándék, de ez adott egy kis löketet a megvalósításhoz. Így vettem (végre) a kezembe Harper Lee ikonikussá vált regényét.
A történet Scout szemén keresztül bontakozik ki, aki az 1930-as évek Alabamájában nő fel, anya nélkül. A kislány apja, Atticus Finch, ügyvéd. Atticus elvállalja egy feketebőrű férfi védelmét, akit nemi erőszakkal vádolnak. Még sosem volt rá példa, hogy déli államban felmentettek volna egy feketét ilyen vádak alól, északon se sok. A tárgyalások és annak visszhangjai Atticus családját sem hagyják érintetlenül.
Emellett azonban további fontos társadalmi kérdéseket felvető jelenetek is felbukkannak, amelyekről kevés szó esik, pedig ok-okozatként is felfoghatóak egy bizonyos szintig. A gazdasági válság mindenkit, de főleg a farmereket viselte meg a déli államokban. Az oktatási rendszerről és hiányosságairól is megdöbbentő kivonatot kapunk Scout beszámolóiból.
Nagyon hatásos, ahogy ezeket a súlyos témákat egy gyerek szemén keresztül láthatjuk és tapasztalhatjuk. Ez magával vonja, hogy az egész könyvben a jó és a rossz, szó szerint a fekete és fehér harca bontakozik ki. A megoldás azonban már korántsem ilyen egyszerű.
Nagyon szerettem olvasni, jó könyv és megérdemelte a Pulitzer-díjat.
9/10
A bizonyos szempontból folytatása, bizonyos szempontból előzménye, a Menj, állíts őrt! még zseniálisabbra sikeredett. Az 1960-ban megírt Ne bántsátok a feketerigót hitték sokáig az egyetlen könyvnek Harper Lee-től, holott 1950-es években megírta a Menj, állíts őrt! című művét, amit nem akartak kiadni annak idején.
A főszereplő itt is Atticus lánya, aki már 26 éves, egyedülálló new york-i nő. A regényben Scout meglátogatja idős édesapját, és megrohanják az emlékek. Ebben a könyvben már semmi sem fekete-fehér, hanem nagyon is komplex és átláthatatlan. Hiába szeretné Scout továbbra is makulátlan és tökéletes erkölcsi magaslatokban lebegő félistennek látni az apját. Ez a történet sokkal inkább arról szól, hogyan küzd meg az igazságtalanságokkal egy fiatal felnőtt és milyen megalkuvásokkal kell szembenéznie. Hogyan nő fel erkölcsileg és lelkileg, hogy önmaga ítélkezzen a világ dolgairól. És mindeközben hogyan küzd meg azzal, hogy konfrontálódnia kell időnként a hozzá legközelebb álló emberekkel is.
Nem csodálom, hogy az először megjelent könyvet emelték piedesztálra, de számomra a kettő elválaszthatatlan egymástól és egy sokkal összetettebb világot mutatnak együtt, amit fordított sorrendben olvasva akár fejlődésregény-szerűségként is felfoghatunk.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése