Ritkán veszek könyvet, inkább többnyire kölcsönzök a Szabó Ervinből. Ezt a könyvet a Nyitott Könyvműhely nagy akciója során sikerült beszereznem a Krizantém és karddal, valamint a Miért kell Kohn bácsinak négy hűtőszekrény?-nyel egyetemben. Már régóta el szerettem volna olvasni, csak soha nem lehetett kivenni a Szabóból.
Nem tartott sokáig kiolvasni. A könyv arról szól, ami a címe. Az író saját gyerekkorának eseményeit tárja elénk, amin keresztül bepillantást kapunk egy ország helyzetébe. Nekem kissé olyan érzésem van, mintha az író még kímélni is akarná az olvasót, mintha nem mondana el mindent, mintha maga is félne visszaemlékezni. Nem csoda. A borzalmak mellett megmutatja, hogy van remény, kiút is. Nagyon sok kérdést vetett fel bennem a könyv a megbocsátással, emberséggel, a jövőben való hittel kapcsolatban. Egyet hiányoltam a könyvből, mégpedig, hogy hogy jutott Guineából az Egyesült Államokba az író.
Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet, becsüljük meg, ami itthon van: béke!
10/10
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése