A mostani extra szakmai és extra komoly könyveim között, amiket olvasok, felbukkant ez is, csak amolyan kikapcsolódás végett. Még tavaly karácsonyra kapta édesanyám kedves öcsémtől ezt a könyvet ajándékba (hozzátartozik, hogy én meg Kathy Lette: Hogyan öljük meg férjünket című örökbecsűt kaptam tőle). Szóval úgy vettem kézbe, hogy egy könnyed kis limonádéra vágyom, amin lehet esetleg egy-egy jót nevetni. Várakozásomban nem csalódtam.
Az alaptörténet nagyon kis egyszerű, társkereső rovatba hirdetés, válaszlevelek osztályozása, majd action. Ez viszont olybá tűnik, hogy csak apropóként szolgál ahhoz, hogy a szerző megírhassa memoárját. A könyv mondanivalóját az alapsztori mellett és mögött megbúvó visszaemlékezések, elmélkedések határozzák inkább meg. Ezek adják a történet sava-borsát, ettől lesz izgalmas. Nagyon érdekes az író emlékképein át látni a '40-es, '50-es évek vidéki Amerikáját. A felnőtté váláshoz szükséges elsajátítani, hogy hogyan lehet jó whiskey-szódát készíteni és sportról beszélgetni, de a szex az már tabutéma. Persze, hogy mindezeken lazítani lehessen, elengedhetetlen hozzá dr. V., a pszichoanalitikus. Nekem ettől lesz valahogy olyan amerikai, de persze meglehet, hogy ez csak egy ronda előítélet (vagy Woody Allen túlzott hatása). A börtön tanóráiról való részletek is gondolatébresztőek. A hirdetésre válaszoló férfiak meg hát... nos, van aki pizsama alsót rabol, van, aki szerelmet, de általánosítani nem lehet. Viszont amit még meg lehet tudni a könyvből, az az, hogy a gyászszertartás előtt miért volt nyitva a koporsó. Vagy már mindenben társadalomtudományi relevanciát vélek felfedezni?
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése