Egy rövid útra, de hosszú hétvégére készülünk Olaszországba. Ez alkalomból olvastam el Szerb Antal útinaplóját.
Velencén, Vicenzán, Veronán, Bolognán, Ravennán és Ferrarán keresztül tarthatunk a magányos utazóval, közben megállva a Garda-tónál is egy kis filozofikus elmélkedésre. Bár nem idevágyott az író, hanem Spanyolországba, azért az utazás szabadsága és lehetősége olyan dolog, aminek nem is igazán számít az úti cél, ha azt mi magunk választhatjuk meg.
Önelemezgetésre nem vágytam, érthetetlen kifejezésekre sem, ám ezt ellensúlyozza a finom megfigyelések értelmezése és elhelyezése, általános igazságok új módon való megfogása és némi humor. A szúnyogok és a meleg tipikus témáin kívül viszont iróniával kezelte a Duce rendszerét is, az összes többi totalitárius rendszerrel együtt, ezért egy ideig csak cenzúrázva jelentek meg részletek belőle.
Egy kis ízelítő a zanzarák világából kedvcsinálás végett:
"A szállodában, mikor fel akartam húzni a függönyt és ki akartam nyitni az ablakot, a szobalány nem hagyta. Figyelmeztetett, hogy nagyon sok a zanzara, a szúnyog. Úgy is volt. A vízzel töltött sáncárokra nemhiába gyanakodtam. Az ilyen szép középkori intézmények nincsenek minden hátrány nélkül. Egész éjjel nem hunytam le a szemem. Az Estékre azóta csak bizonyos rosszallással tudok gondolni - pedig hát ha a Scalák és Polenták Dantét vendégelték, ők viszont Ariostót és Tassót. Igaz, hogy Tasso belé is őrült ebbe a vendégszeretetbe.
Pedig Baedeker is figyelmeztetett a veszedelemre, már Ravennával kapcsolatban megjegyezte: Im Sommer viele Stechmücken. Miért annyival komikusabb a német szó, mint a megfelelő magyar vagy olasz? Miért olyan lehetetlen állat a Stechmücken, mint a nünüke és a rézsüke?"
Elektorikus formában megtalálható is megtalálható az írás ezen a linken.
7/10
Akkor szép olaszországi hétvégét:)
VálaszTörlés