Az idei könyvfesztiválon sikerült beszereznem ezt a könyvet. Már korábban hallottam róla, aminek hatására belepillantottam a blogba is, aminek a történetei könyvvé nőtték ki magukat. Akkor már tudtam, hogy ez a könyv nekem való, már csak azért is mert, hasonló élethelyzetben vagyok. Igaz, én nem évekre megyek Ázsiába, csak két hónapra, de mégis itt van bennem a félelem, a kíváncsiság, az itthoniakhoz való erős kötődésemre való rádöbbenés.
Az újságíró, pszichológus szerző férje munkát kapott Sanghajban, több évre. Így kiköltöztek két kisfiúkkal együtt. A sanghaji rengeteg új élmény, inger mögött eleinte úgy tűnik, csak a múlt nyújt biztos talajt, ám fokozatosan meg kell szokni, majd meg kell érteni ezt a másik világot ahhoz, hogy élni és ne csak túlélni lehessen benne.
Az egyik kedvenc fejezetemből idéznék is néhány sort. Sagnghaj hihetetlen ütemű terjeszkedése során sok régi falucskát is ledózeroltak, hogy a helyükbe felhőkarcolók épüljenek. Ezen sajnálkozva idézte fel apja szavait az írónő:
"- Fiam, önző vagy! -kiabálta egyszer apám a kerítésen át a népművelő Józsinak, aki az utcánkban lakott és rendszeresen járt a csángókhoz.
- Ugyan miért lennék az? - kérdezett vissza meglepődve a csángói népviseletbe öltözött Józsi.
- Na, idefigyelj! Csak azért, hogy gyönyörködhess azokban az emberekben, meg jókat egyél náluk, ne kívánj nekik olyan életet, amilyet te magad nem élnél szívesen. Ülsz a szép lakásodban, néha kiruccansz hozzájuk a magnóddal múltat idézni, mint valami skanzenbe, miközben azok ott bilibe szarnak, mert nincs csatornájuk, és maholnap talán a házuk is rájuk dől. Felveszed a hímzett, bő parasztinget, meg a szűk fehér gatyát, és elmész konzervdobozba zárni azokat a szerencsétleneket. De ők nem akarják. Ők is automata mosógépet és meleg vizet akarnak, ami ugye neked is van, te álszent fajzat, meg mikrohullámú sütőt. Ez az élet rendje, fiam. Úgyhogy ne legyél nekem önző, mert kimegyek és nyakon váglak!
Talán én is ugyanilyen önző voltam." (106-107. oldal)
Ebből a részletből is kitűnik, hogy miért tetszik annyira az írásstílusa a szerzőnek: közel áll a mindennapi beszédhez, ami ismerőssé, közelivé teszi ezeket az élményeket, a frissessége, humora pedig lággyá, nem tolakodóvá szelídíti, ezeket a nagyon mély gondolatokat és életbölcsességeket.
Ráadásul a könyv kivitelezése gyönyörű, a borítója különösen tetszik és igényesen van szerkesztve.
Egy szó mint száz, mindenkinek csak ajánlani tudom az elolvasását! Nekem most ez a kedvenc könyvem :)
10/10
Az újságíró, pszichológus szerző férje munkát kapott Sanghajban, több évre. Így kiköltöztek két kisfiúkkal együtt. A sanghaji rengeteg új élmény, inger mögött eleinte úgy tűnik, csak a múlt nyújt biztos talajt, ám fokozatosan meg kell szokni, majd meg kell érteni ezt a másik világot ahhoz, hogy élni és ne csak túlélni lehessen benne.
Az egyik kedvenc fejezetemből idéznék is néhány sort. Sagnghaj hihetetlen ütemű terjeszkedése során sok régi falucskát is ledózeroltak, hogy a helyükbe felhőkarcolók épüljenek. Ezen sajnálkozva idézte fel apja szavait az írónő:
"- Fiam, önző vagy! -kiabálta egyszer apám a kerítésen át a népművelő Józsinak, aki az utcánkban lakott és rendszeresen járt a csángókhoz.
- Ugyan miért lennék az? - kérdezett vissza meglepődve a csángói népviseletbe öltözött Józsi.
- Na, idefigyelj! Csak azért, hogy gyönyörködhess azokban az emberekben, meg jókat egyél náluk, ne kívánj nekik olyan életet, amilyet te magad nem élnél szívesen. Ülsz a szép lakásodban, néha kiruccansz hozzájuk a magnóddal múltat idézni, mint valami skanzenbe, miközben azok ott bilibe szarnak, mert nincs csatornájuk, és maholnap talán a házuk is rájuk dől. Felveszed a hímzett, bő parasztinget, meg a szűk fehér gatyát, és elmész konzervdobozba zárni azokat a szerencsétleneket. De ők nem akarják. Ők is automata mosógépet és meleg vizet akarnak, ami ugye neked is van, te álszent fajzat, meg mikrohullámú sütőt. Ez az élet rendje, fiam. Úgyhogy ne legyél nekem önző, mert kimegyek és nyakon váglak!
Talán én is ugyanilyen önző voltam." (106-107. oldal)
Ebből a részletből is kitűnik, hogy miért tetszik annyira az írásstílusa a szerzőnek: közel áll a mindennapi beszédhez, ami ismerőssé, közelivé teszi ezeket az élményeket, a frissessége, humora pedig lággyá, nem tolakodóvá szelídíti, ezeket a nagyon mély gondolatokat és életbölcsességeket.
Ráadásul a könyv kivitelezése gyönyörű, a borítója különösen tetszik és igényesen van szerkesztve.
Egy szó mint száz, mindenkinek csak ajánlani tudom az elolvasását! Nekem most ez a kedvenc könyvem :)
10/10
Megtetszett nekem is, egyszer elolvasom.
VálaszTörlésTényleg csak ajánlani tudom! Nagyon jó olvasni és annyi mindent tanulhatunk belőle emberségről, a másságról, ami elsőre félelmetes, de alapjaiban ugyanolyan, mint mi.
VálaszTörlésNekem is megtetszett! Jó ajánló volt, én is elolvasom :)
VálaszTörlés