Aranyos, vicces, néha szívbemarkoló történetek sorozata. A lapokat áthatja a kedvesség, meghittség, meg a jóindulatú kifigurázás. Kedvelem a fokozatosan felépített abszurd humort benne. Olyasféle, amin nem röhög fel hangosan az ember, de jókat mosolyog és eszébe jut, amikor legközelebb utazik a buszon, festőt hív, vagy elugrik a fodrászhoz. Végül pedig mindegyik történetbe belopódzik a karácsony.
Az egyes szakmákat érdekes figurák képviselik, akik ki-be mászkálnak egymás történeteibe. Aki futott már busz után, az ezentúl biztos Vajszival szeretne utazni,. Ugyanis Vajszívű Lóránd soha, egyetlen utasnak sem csukja az orrára az ajtót. Sőt, ha kell, a vekkerrel együtt rázza ki az utasait az ágyból, hogy biztosan beérjenek az iskolába.
A kényszeres festő története is tanulságos. Amit csinál, az számára nem munka, hanem hivatás. A nagy pelyhekben hulló hó pedig segít neki, hogy ne kapjon agybajt a világ csúfságaitól és hibáitól.
Személyes kedvencem a matematikatanár volt, holott sosem kedveltem sem a matekot, sem azokat, akik tanítják... A kényszeresség itt sem marad el, de a kitartás és a precizitás értékelendő. Vajon hova lopakodhatott éjnek évadján a leendő tanárnő colstokkal a zsebében? És miket méregetett az édesanyja az étteremben a pincérek nagy örömére?
Érdemes elolvasni a megvárakoztatott bankár és a találékony, kissé habókos fodrászlány furcsa kalandját is.
A kötetet a szerző lánya, Lackfi Margit illusztrálta. Itt olvashattok egy vele készült beszélgetést.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése