Néhány éve láttam a Koccanást a Katona József Színházban Gáspár Sándorral és Ónodi Eszterrel a főszerepben. Egy nagyon intenzív benyomás maradt meg róla az emlékeimben, hogy nagggyon jó volt és hogy mennyit nevettünk. Nem tudom miért, de általában, ha színházban nézek meg egy darabot, akkor a cselekménye elég gyorsan elmosódik az agyamban. Ez azért furcsa, mert például a Csirkefej című Spiró-darabot felvételen láttam Gobbi Hildával és az valahogy jobban bennem maradt. Talán azért, mert ha valamit tévében nézek meg, nem kell utána a kabátomért menni, hanem tudok még rajta gondolkozni egy ideig magamban. Persze ez csak egy elmélet a sok közül...
Tehát emiatt az intenzív benyomás miatt kivettem a Szabó Ervinből, hogy egy kicsit felelevenítsem az emélkeimet. És igen, a cím nem hazudik, valóban egy koccanásról van szó, vagyis, ha pontos akarok lenni, akkor többről. Ez a kis ütődés kirázza az emberek a megszokott mókuskerékből, de nagyon hamar feltalálják magukat az új szituációban is, hozva magukkal a beléjük vert túlélési turpisságokat. Egy-egy pillanatra mégis kibújik belőlük az érzelem, a mindennapok hazugságaiba való belefáradás jelei, ám ez nem elég a megváltáshoz. A tipikusságukban kissé eltúlzott figurák roppant mulatságosak, de egyben önvizsgálatra késztetőek is. Hiszen mindnyájunknak ismerősek ezek az életstratégiák. És persze amint megszűnik a dugó, megszűnik ez a pillanatnyi lehetőség is, minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.
Nagyon jó volt olvasni, de aki teheti, nézze meg színházban is a borsos ár és a nehéz jegyszerzés ellenére, mert rendkívül nagy élmény a színészek játéka!
10/10
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése