Útikönyveket nem sűrűn olvasgatok, nem fájdítom a szívem messzi tájak iránt, ha úgyse jutok el oda. De most más a helyzet, utazni fogok :) Két hónapra, Dél-Indiába önkéntes munkára. Nem kis vállalkozás, úgyhogy igyekszem a kötelező felkészítő tréningeken túl is minél többet megtudni. A leghasznosabbak a mindenféle utazóblogok, de ellátogattam a Szabó Ervinbe is, ugyanis meglehetősen drágák az útikönyvek.
Galamb Gábor két útját írja le, amelyeket nem olyan régen tettek feleségével. Először Észak-Indiát járták be, majd Dél-Indiában kalandoztak. A könyv nagy erőssége a személyesség, olyan, mintha egy barátunk mesélne hazatérve az élményeiről. Különösen tetszettek az egyes fejezeteknek adott címek, nagyon frappánsak voltak. Ami viszont sokat ront a képen, az a rossz tördelés, helyesírási és gépelési hibák. Ez gyakorta bosszantó, de amikor örülök helyett ürülök szerepel, az már inkább nevetséges. A képek nagyja sajnos nem színes, de a könyv elején és közepén található színes képek élvezhetőek. Inkább információszerzés céljából érdemes elolvasni, irodalmilag nem különösebben érdekes. Ami számomra viszont még rendkívül hasznos volt, azok a mindennapi élet szervezéséről szóló részek (hogyan kell vonatjegyet venni Indiában) és a praktikus tanácsok.
6/10
Ezt nem is tudtam rólad.
VálaszTörlés