Nemrég olvastam Potoktól az első könyvem. Kész Hellinger-terápia, bár nem akarok somáskodni.
A történetről annyit, hogy egy brooklyni ortodox zsidó család életébe csöppenünk bele. Az egyes szám első személyben megírt könyv naplószerűen őszinte, kitárja az elméjét a főszereplő az olvasó előtt. Végigkövethetjük mint lesz rajzolni kedvelő kisgyerekből befutott festő. Az út, amin végigmegy ehhez nem könnyű. Neki sem, a családjának sem, az őt körbevevő közösségnek sem. Mestere szerint a szomorúságra, amit okoz maga körül egyetlen kifogása lehet, ha a legjobb festő válik belőle. De Asher Levet nem ez mozgatja belülről. Talán maga sem tudja, mi ez az erő, minek is engedelmeskedik, amikor megfesti azt a két képet, amelyek vízválasztóként húzódnak közte és a családja, közössége, utcája között. Nem, nem az aktok festése hozza el a szakítást, hanem a feszület. Hogy festhet egy hívő haszid zsidó keresztre feszítést? Bár a saját válaszát megtalálta rá, ezt nem tudja mindenki elfogadni.
Érdekes, mélyen szántó vallási, művészi és élethelyzetbeli kérdéseket feszeget a könyv, amelyek mégis egyetemesek, mindenkiben felmerülhetnek. Érvényes válaszokat találni rájuk viszont nem könnyű. Ennek ellenére nem egy nehézkes olvasmány, valahogy huss, elolvastam.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése