Isztambul, Törökország. Közel féléves "kiküldetésemet" ezzel a művel alapoztam meg. Igaz, én nem a hajdani Konstantinápolyban éltem, hanem a fővárosban, Ankarában. Bár a fővárosi rangot meg sok szempontból éppen Isztambulnak lehetne tulajdonítani. De nem efféle fejtegetésektől kell tartania az olvasónak, ha a kezébe veszi ezt a könyvet. Kedves kis sztorizgatás, aranyos történetek csusszantak ki az írónő tollából, amit a férje határozottan ellenez, révén, hogy a józan észre hallgatva nem lehet egynapos isztambuli kirándulásra alapozni egy egész útikönyvet. De azért mégis...
Szerintem is lehetetlen vállalkozás egy nap alatt bejárni az isztambuli nevezetességeket, mivel egy hét állt rendelkezésünkre, engem meglátogató édesanyámmal, tudom miről beszélek. Az egy hét alatt sem jutottunk el a Jedikulába, igaz mi átmentünk Üszküdárba. A sok apró részlet, amibe belebotolhat egy nap alatt is az ember, az alapos felkészülés és megfigyelőképesség viszont mégis a mai napig használhatóvá teszi a könyvet, mint útikönyv. De ha eszünk ágában sincs meglátogatni a várost, vagy utáljuk az útikönyvek szerzőit, akik olyan helyekre jutnak el és teszik az orrunk alá, ahol mi még nem jártunk és esetleg kilátásunk sincs rá, akkor is érdemes elolvasni ezt a szeretni való darabot. Az elengedhetetlen turistaszalámi (ugye már a nevében is benne van), a mosdóvadászat, és a Nagy Bazárban őrülten ellenállni igyekvő páros képe felejthetetlen elem marad az emlékezetemben.
9/10
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése